Egy új tanulmány célja az alapozó bevonat összetételének és vastagságának UV-fényre keményedő, többrétegű fafelület-bevonatrendszer mechanikai viselkedésére gyakorolt hatásának elemzése volt.
A fa padlóburkolatok tartóssága és esztétikai tulajdonságai a felületükre felvitt bevonat tulajdonságaiból adódnak. Gyors kötési sebességük, nagy térhálósodási sűrűségük és nagy tartósságuk miatt az UV-fényre keményedő bevonatok gyakran előnyben részesítettek sík felületeken, például keményfa padlóburkolatokon, asztallapokon és ajtókon. Keményfa padlóburkolatok esetében a bevonat felületén található többféle kopás ronthatja a teljes termék megítélését. Jelen munkában különböző monomer-oligomer párokkal rendelkező UV-fényre keményedő készítményeket készítettek, és használtak alapbevonatként egy többrétegű fafelület-bevonatoló rendszeren belül. Míg a fedőbevonatot úgy tervezték, hogy elviselje a legtöbb használati terhelést, a rugalmas és képlékeny feszültségek mélyebb rétegeket is elérhetnek.
A tanulmány során a különböző monomer-oligomer párokból álló önálló filmek fizikai tulajdonságait, például az átlagos elméleti szegmenshosszt, az üvegesedési hőmérsékletet és a térhálósodási sűrűséget vizsgálták. Ezután benyomódási és karcállósági vizsgálatokat végeztek, hogy megértsék az alapbevonatok szerepét a többrétegű bevonatok teljes mechanikai válaszában. Megállapították, hogy az alkalmazott alapbevonat vastagsága nagy hatással van a felületkezelő rendszer mechanikai ellenállására. Nem találtak közvetlen összefüggést az alapbevonat önálló filmként és a többrétegű bevonatokon belül között, mivel az ilyen rendszerek összetettségét figyelembe véve számos viselkedést észleltek. Egy olyan felületkezelő rendszert kaptak, amely képes összességében jó karcállóságot és jó benyomódási modulust biztosítani, egy olyan összetétellel, amely egyensúlyt mutat a hálózati sűrűség és a rugalmasság között.
Közzététel ideje: 2023. szeptember 15.
