Az orosz olaj- és gázipar új projektjei, beleértve a sarkvidéki polcot is, folyamatos növekedést ígérnek a korróziógátló bevonatok hazai piacán.
A COVID-19 világjárvány óriási, de rövid távú hatást hozott a globális szénhidrogénpiacra. 2020 áprilisában a globális olajkereslet 1995 óta a legalacsonyabb szintet érte el, a Brent nyersolaj referenciaárát hordónként 28 dollárra sodorva az olajfelesleg leggyorsabb növekedése után.
Valamikor az amerikai olajár a történelem során először negatívba fordult. Úgy tűnik azonban, hogy ezek a drámai események nem állítják meg az orosz olaj- és gázipar tevékenységét, mivel a szénhidrogének iránti globális kereslet az előrejelzések szerint gyorsan vissza fog térni.
Például az IEA arra számít, hogy az olajkereslet 2022-ig visszaáll a válság előtti szintre. A gázkereslet növekedésének – a 2020-as rekord csökkenés ellenére – hosszú távon vissza kell térnie, bizonyos mértékig a globális szén-átalakulásának felgyorsulása miatt. gázkapcsolás áramtermeléshez.
A Lukoil, a Novatek és a Rosznyefty orosz óriáscégek és mások új projektek indítását tervezik az olaj- és gázkitermelés területén mind a szárazföldön, mind a sarkvidéki talapzaton. Az orosz kormány 2035-ig tartó energiastratégiája lényegének tekinti sarkvidéki készleteinek LNG-n keresztüli kiaknázását.
Ebben a háttérben a korróziógátló bevonatok iránti orosz kereslet is fényes előrejelzésekkel rendelkezik. A moszkvai Discovery Research Group kutatóintézet kutatása szerint ebben a szegmensben 2018-ban 18,5 milliárd rubel (250 millió dollár) volt az összértékesítés. 7,1 milliárd rubel (90 millió dollár) értékű bevonatot importáltak Oroszországba, bár az elemzők szerint ebben a szegmensben az import csökkenő tendenciát mutat.
Egy másik moszkvai székhelyű tanácsadó ügynökség, a Concept-Center becslése szerint a piaci eladások fizikai értelemben 25 000 és 30 000 tonna között mozogtak. Például 2016-ban Oroszországban a korróziógátló bevonatok piacát 2,6 milliárd rubelre (42 millió dollárra) becsülték. A piacról azt feltételezik, hogy az elmúlt években folyamatosan növekszik, átlagosan évi két-három százalékos ütemben.
A piaci szereplők bíznak abban, hogy ebben a szegmensben a bevonatok iránti kereslet a következő években növekedni fog, bár a COVID-19 világjárvány hatása még nem enyhült.
„Előrejelzéseink szerint a kereslet enyhén növekedni fog [a következő években]. Az olaj- és gáziparnak korróziógátló, hőálló, tűzálló és más típusú bevonatokra van szüksége az új projektek megvalósításához. Ugyanakkor a kereslet az egyrétegű, többfunkciós bevonatok felé tolódik el. Természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni a koronavírus-járvány következményeit, aminek egyébként még nincs vége” – mondta Maxim Dubrovsky, az Akrus orosz bevonatgyártó vezérigazgatója. „Egy pesszimista előrejelzés szerint az építkezés [az olaj- és gáziparban] nem haladhat olyan gyorsan, mint azt korábban tervezték.
Az állam intézkedik a beruházások ösztönzése és az építkezés tervezett ütemének elérése érdekében.”
Nem árverseny
Az Industrial Coatings szerint legalább 30 szereplő van az orosz korróziógátló bevonatok piacán. A vezető külföldi szereplők többek között a Hempel, a Jotun, az International Protective Coatings, a Steelpaint, a PPG Industries, a Permatex, a Teknos.
A legnagyobb orosz beszállítók az Akrus, a VMP, a Russian Paints, az Empils, a Moscow Chemical Plant, a ZM Volga és a Raduga.
Az elmúlt öt évben néhány nem orosz vállalat, köztük a Jotun, a Hempel és a PPG, Oroszországban lokalizálta a korróziógátló bevonatok gyártását. Egy ilyen döntés hátterében világos gazdasági okok állnak. Azamat Gareev, a ZIT Rossilber vezetője becslése szerint az új korróziógátló bevonatok orosz piacon való bevezetésének megtérülési ideje három és öt év között van.
Az Industrial Coatings szerint az orosz bevonatpiac e szegmense oligopsonynak nevezhető – egy olyan piaci forma, amelyben kicsi a vásárlók száma. Ezzel szemben az eladók száma nagy. Minden orosz vásárlónak megvannak a maga meglehetősen szigorú belső követelményei, amelyeket a beszállítóknak meg kell felelniük. Az ügyfelek igényei közötti különbség drasztikus lehet.
Ennek eredményeként az orosz bevonatipar azon kevés szegmenseinek egyike, ahol az ár nem tartozik a keresletet meghatározó fő tényezők közé.
Az olaj- és gázipari bevonatok beszállítóinak oroszországi nyilvántartása szerint például a Rosneft 224 típusú korróziógátló bevonatot engedélyezett. Összehasonlításképpen: a Gazprom 55, a Transneft pedig csak 34 bevonatot hagyott jóvá.
Egyes szegmensekben az import aránya meglehetősen magas. Például az orosz cégek a bevonatok közel 80 százalékát importálják offshore projektekhez.
A korróziógátló bevonatok orosz piacán nagyon erős a verseny – mondta Dmitrij Szmirnov, a Moszkvai Vegyi Üzem vezérigazgatója. Ez arra készteti a vállalatot, hogy lépést tartson az igényekkel, és néhány évente új bevonatsorok gyártását indítsa el. A cég szolgáltató központokat is működtet, amelyek a bevonatfelvitelt irányítják – tette hozzá.
„Az orosz bevonatgyártó cégek elegendő kapacitással rendelkeznek a termelés bővítésére, ami csökkentené az importot. A legtöbb bevonatot az olaj- és gázipari vállalatok számára, beleértve az offshore projekteket is, az orosz üzemekben állítják elő. Napjainkban a gazdasági helyzet javítása érdekében minden ország számára fontos a saját termelésű áruk kibocsátásának növelése” – mondta Dubrobsky.
A korróziógátló bevonatok gyártásához szükséges nyersanyaghiány szerepel azon tényezők között, amelyek megakadályozzák az orosz vállalatokat piaci részesedésük bővítésében - jelentette az Industrial Coatings helyi piaci elemzőkre hivatkozva. Például hiány van alifás izocianátokból, epoxigyantákból, cinkporból és egyes pigmentekből.
„A vegyipar nagymértékben függ az import nyersanyagoktól, és érzékeny azok áraira. Az új termékek oroszországi fejlesztésének és az importhelyettesítésnek köszönhetően pozitív tendenciák figyelhetők meg a bevonatipar nyersanyagellátásában” – mondta Dubrobsky.
„Tovább kell növelni a kapacitásokat, hogy versenyezhessünk például az ázsiai beszállítókkal. Töltőanyagok, pigmentek, gyanták, különösen alkid és epoxi, már megrendelhetők az orosz gyártóktól. Az izocianát keményítők és funkcionális adalékok piacát elsősorban az import biztosítja. Állami szinten meg kell vitatni ezen alkatrészek gyártásának fejlesztésének megvalósíthatóságát.”
Bevonatok offshore projektekhez reflektorfényben
Az első orosz offshore projekt a Prirazlomnaya tengeri jégálló olajtermelő álló platform volt a Pecsora-tengerben, Novaja Zemlja déli részén. A Gazprom az International Paint Ltd.-től választotta a Chartek 7-et. A cég a hírek szerint 350 000 kg bevonatot vásárolt a platform korróziógátló védelmére.
Egy másik orosz olajtársaság, a Lukoil 2010 óta üzemelteti a Korcsagin platformot, 2018 óta pedig a Philanovskoe platformot, mindkettőt a Kaszpi-tengeren.
Az első projekthez a Jotun, a másodikhoz a Hempel készített korróziógátló bevonatot. Ebben a szegmensben a bevonatokkal szembeni követelmények különösen szigorúak, mivel a bevonatjogász víz alatti helyreállítása lehetetlen.
Az offshore szegmensben a korróziógátló bevonatok iránti kereslet a globális olaj- és gázipar jövőjéhez kötődik. Oroszország birtokolja a sarkvidéki polc alatt megbúvó olaj- és gázkészletek mintegy 80 százalékát, valamint a feltárt készletek nagy részét.
Összehasonlításképpen: az Egyesült Államok birtokában van a polcforrások mindössze 10 százaléka, ezt követi Kanada, Dánia, Grönland és Norvégia, amelyek a fennmaradó 10 százalékot osztják el közöttük. Oroszország becslések szerint feltárt tengeri olajkészletei ötmilliárd tonna olajegyenértéket tesznek ki. Norvégia a távoli második helyen áll, egymilliárd tonna bizonyított készlettel.
„De számos ok miatt – gazdasági és környezeti szempontból egyaránt – előfordulhat, hogy ezek az erőforrások nem hasznosulnak” – mondta Anna Kireeva, a Bellona környezetvédő szervezet elemzője. „Sok becslés szerint az olaj iránti globális kereslet már négy év múlva, 2023-ban stabilizálódhat. A hatalmas állami befektetési alapok, amelyek maguk is olajra épültek, szintén visszavonulnak az olajszektorba irányuló befektetésektől – ez a lépés ösztönözheti a A globális tőke eltolódik a fosszilis tüzelőanyagoktól, miközben a kormányok és az intézményi befektetők forrásokat fordítanak a megújuló energiákra.”
Ugyanakkor a földgázfelhasználás várhatóan növekedni fog a következő 20-30 évben – és a gáz nem csak az északi-sarkvidéki talapzaton, hanem a szárazföldön is Oroszország erőforrás-készleteinek nagy részét teszi ki. Vlagyimir Putyin elnök kijelentette, hogy Oroszországot a világ legnagyobb földgázszállítójává kívánja tenni, ami valószínűtlen, tekintettel Moszkva közel-keleti versenyére – tette hozzá Kireeva.
Az orosz olajtársaságok azonban azt állították, hogy a polcprojekt valószínűleg az orosz olaj- és gázipar jövőjévé válik.
A Rosznyefty egyik fő stratégiai területe a kontinentális talapzat szénhidrogénforrásainak fejlesztése – közölte a társaság.
Manapság, amikor szinte az összes jelentős szárazföldi olaj- és gázmezőt felfedezik és fejlesztik, és amikor a technológiák és a palaolaj-termelés rohamosan fejlődik, tagadhatatlan tény, hogy a világ olajtermelésének jövője a Világóceán kontinentális talapzatán található, tagadhatatlan, – áll a honlapján közzétett közleményben. Az orosz talapzat rendelkezik a legnagyobb területtel a világon: több mint hatmillió km, és a Rosznyefty a legnagyobb engedélyes Oroszország kontinentális talapzatára – tette hozzá a cég.
Feladás időpontja: 2024.04.17
