Az orosz olaj- és gázipar új projektjei, beleértve az északi-sarki talapzatot is, a korróziógátló bevonatok hazai piacának folyamatos növekedését ígérik.
A COVID-19 világjárvány óriási, de rövid távú hatást gyakorolt a globális szénhidrogénpiacra. 2020 áprilisában a globális olajkereslet 1995 óta a legalacsonyabb szintre esett, ami a Brent nyersolaj referenciaárát hordónként 28 dollárra húzta le, miután a többlet olajkészletek a leggyorsabban emelkedtek.
Egy ponton az amerikai olajár a történelem során először negatívba fordult. Úgy tűnik azonban, hogy ezek a drámai események nem állítják meg az orosz olaj- és gázipar tevékenységét, mivel a szénhidrogének iránti globális kereslet várhatóan gyorsan helyreáll.
Például az IEA arra számít, hogy az olajkereslet már 2022-re visszaáll a válság előtti szintre. A gázkereslet növekedése – a 2020-as rekordcsökkenés ellenére – hosszú távon bizonyos mértékig visszatérhet a szénről gázra való globális átállás gyorsuló tendenciája miatt az energiatermelésben.
Az orosz óriáscégek, mint például a Lukoil, a Novatek és a Rosneft, valamint mások új projektek indítását tervezik az olaj- és gázkitermelés területén, mind a szárazföldön, mind az északi-sarki talapzaton. Az orosz kormány az északi-sarki tartalékok LNG-vel történő kiaknázását tekinti 2035-ig tartó energiastratégiájának középpontjában.
Ebben a háttérben az oroszországi korróziógátló bevonatok iránti kereslet is ígéretesnek tűnik. A moszkvai székhelyű Discovery Research Group agytröszt kutatása szerint ebben a szegmensben az összértékesítés 2018-ban elérte a 18,5 milliárd rubelt (250 millió dollárt). Oroszországba 7,1 milliárd rubel (90 millió dollár) értékű bevonatot importáltak, bár az elemzők szerint az import ebben a szegmensben csökkenő tendenciát mutat.
Egy másik moszkvai székhelyű tanácsadó ügynökség, a Concept-Center becslése szerint a piaci értékesítés fizikai értékben 25 000 és 30 000 tonna között mozog. Például 2016-ban az oroszországi korróziógátló bevonatok piacát 2,6 milliárd rubelre (42 millió dollárra) becsülték. A piacról úgy vélik, hogy az elmúlt években folyamatosan nőtt, átlagosan évi két-három százalékos ütemben.
A piaci szereplők bizakodóak, hogy a bevonatok iránti kereslet ebben a szegmensben az elkövetkező években növekedni fog, bár a COVID-19 világjárvány hatása még nem csillapodott.
„Előrejelzéseink szerint a kereslet [az elkövetkező években] enyhén növekedni fog. Az olaj- és gáziparnak korróziógátló, hőálló, égésgátló és egyéb bevonatokra van szüksége az új projektek megvalósításához. Ugyanakkor a kereslet az egyrétegű polifunkcionális bevonatok felé tolódik el. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a koronavírus-járvány következményeit, amely egyébként még nem ért véget” – mondta Makszim Dubrovszkij, az orosz bevonatgyártó Akrus vezérigazgatója. „Egy pesszimista előrejelzés szerint az építkezés [az olaj- és gáziparban] nem biztos, hogy olyan ütemben halad, mint ahogyan azt korábban tervezték.”
Az állam intézkedéseket tesz a beruházások ösztönzése és a tervezett építési ütem elérése érdekében.”
Nem árverseny
Az Industrial Coatings szerint legalább 30 szereplő van az orosz korróziógátló bevonatok piacán. A vezető külföldi szereplők többek között a Hempel, a Jotun, az International Protective Coatings, a Steelpaint, a PPG Industries, a Permatex és a Teknos.
A legnagyobb orosz beszállítók az Akrus, a VMP, a Russian Paints, az Empils, a Moszkvai Vegyi Gyár, a ZM Volga és a Raduga.
Az elmúlt öt évben néhány nem orosz vállalat, köztük a Jotun, a Hempel és a PPG, lokalizált korróziógátló bevonatok gyártását indította el Oroszországban. Egy ilyen döntés mögött egyértelmű gazdasági indokok állnak. Az új korróziógátló bevonatok oroszországi piacra dobásának megtérülési ideje három-öt év között van, becslése szerint Azamat Gareev, a ZIT Rossilber vezetője.
Az Industrial Coatings szerint az orosz bevonatpiac ezen szegmense oligopszóniumnak nevezhető – egy olyan piaci formának, amelyben a vevők száma kicsi. Ezzel szemben az eladók száma nagy. Minden orosz vevőnek megvannak a maga meglehetősen szigorú belső követelményei, amelyeket a beszállítóknak be kell tartaniuk. Az ügyfelek igényei közötti különbség drasztikus lehet.
Ennek eredményeként ez az orosz bevonatipar egyik azon kevés szegmense, ahol az ár nem szerepel a keresletet meghatározó fő tényezők között.
Például a Rosneft 224 típusú korróziógátló bevonatot engedélyezett az orosz olaj- és gázipari bevonatbeszállítók nyilvántartása szerint. Összehasonlításképpen, a Gazprom 55 bevonatot, a Transneft pedig csak 34-et hagyott jóvá.
Bizonyos szegmensekben az import aránya meglehetősen magas. Például az orosz vállalatok a tengeri projektekhez szükséges bevonatok közel 80 százalékát importálják.
Dmitrij Szmirnov, a Moszkvai Vegyi Üzem vezérigazgatója szerint az orosz piacon nagyon erős a verseny a korróziógátló bevonatok terén. Ez arra ösztönzi a vállalatot, hogy lépést tartson a kereslettel, és néhány évente új bevonósorok gyártását indítsa el. A vállalat emellett szolgáltató központokat is működtet, amelyek a bevonatok felvitelét ellenőrzik – tette hozzá.
„Az orosz bevonatgyártó vállalatok elegendő kapacitással rendelkeznek a termelés bővítéséhez, ami csökkentené az importot. Az olaj- és gázipari vállalatok, beleértve a tengeri projektekhez használt bevonatokat is, az oroszországi üzemekben gyártják. Manapság a gazdasági helyzet javítása érdekében minden ország számára fontos, hogy növelje a saját termelésű áruk kibocsátását” – mondta Dubrobsky.
A korróziógátló bevonatok gyártásához szükséges alapanyagok hiánya azon tényezők között szerepel, amelyek megakadályozzák az orosz vállalatokat piaci részesedésük növelésében – jelentette az Industrial Coatings helyi piaci elemzőkre hivatkozva. Például hiány van alifás izocianátokból, epoxigyantákból, cinkporból és egyes pigmentekből.
„A vegyipar nagymértékben függ az importált nyersanyagoktól, és érzékeny azok árazására. Az oroszországi új termékek fejlesztésének és az importhelyettesítésnek köszönhetően pozitív tendenciák mutatkoznak a bevonóipar nyersanyagellátása tekintetében” – mondta Dubrobsky.
„Tovább kell növelni a kapacitásokat, hogy versenyképesek legyünk például az ázsiai beszállítókkal. A töltőanyagok, pigmentek, gyanták, különösen az alkid és az epoxi gyanták, most már orosz gyártóktól rendelhetők. Az izocianát alapú keményítők és funkcionális adalékanyagok piacát főként import biztosítja. Ezen alkatrészek gyártásának fejlesztésének megvalósíthatóságát állami szinten kell megvitatni.”
A tengeri projektekhez használt bevonatok a figyelem középpontjában
Az első orosz tengeri projekt a Prirazlomnaja jégálló olajtermelő álló platform volt a Pecsora-tengeren, Novaja Zemljától délre. A Gazprom az International Paint Ltd. Chartek 7-es platformját választotta. A vállalat állítólag 350 000 kg bevonatot vásárolt a platform korrózióvédelmére.
Egy másik orosz olajtársaság, a Lukoil 2010 óta üzemelteti a Korcsagin, 2018 óta pedig a Filanovszkoje platformot a Kaszpi-tengeren.
Az első projekthez a Jotun, a másodikhoz pedig a Hempel biztosított korróziógátló bevonatokat. Ebben a szegmensben a bevonatokkal szembeni követelmények különösen szigorúak, mivel egy bevonatokkal foglalkozó ügyvéd helyreállítása víz alatt lehetetlen.
A korróziógátló bevonatok iránti kereslet a tengeri szegmensben összefügg a globális olaj- és gázipar jövőjével. Oroszország birtokolja az arktiszi talapzat alatt rejlő olaj- és gázkészletek mintegy 80 százalékát, valamint a feltárt tartalékok nagy részét.
Összehasonlításképpen, az Egyesült Államok a kőolajkészleteknek mindössze 10 százalékával rendelkezik, őt követi Kanada, Dánia, Grönland és Norvégia, amelyek a fennmaradó 10 százalékon osztoznak egymás között. Oroszország becsült feltárt tengeri olajkészletei ötmilliárd tonna olajegyenértéket tesznek ki. Norvégia a második helyen áll, egymilliárd tonna bizonyított tartalékkal.
„De számos okból – mind gazdasági, mind környezeti okokból – ezek az erőforrások kiaknázatlanok maradhatnak” – mondta Anna Kireeva, a Bellona környezetvédelmi szervezet elemzője. „Számos becslés szerint az olaj iránti globális kereslet akár négy év múlva, 2023-ban is stagnálhat. Hatalmas állami befektetési alapok, amelyek maguk is az olajra épültek, szintén visszavonulnak az olajszektorba történő befektetésektől – ez a lépés globális tőkeátcsoportosítást válthat ki a fosszilis tüzelőanyagoktól, mivel a kormányok és az intézményi befektetők a megújuló energiába fektetik a pénzüket.”
Ugyanakkor a földgázfogyasztás várhatóan növekedni fog a következő 20-30 évben – és a gáz Oroszország erőforrás-készleteinek nagy részét teszi ki nemcsak az északi-sarki talapzaton, hanem a szárazföldön is. Vlagyimir Putyin elnök kijelentette, hogy célja, hogy Oroszországot a világ legnagyobb földgázszállítójává tegye – ami Moszkva közel-keleti versenyét tekintve valószínűtlen kilátás – tette hozzá Kireeva.
Az orosz olajtársaságok azonban azt állították, hogy a polcprojekt valószínűleg az orosz olaj- és gázipar jövőjévé válik.
A Rosneft egyik fő stratégiai területe a kontinentális talapzaton található szénhidrogén-források kiaknázása – közölte a vállalat.
Ma, amikor szinte az összes jelentős szárazföldi olaj- és gázmezőt felfedezték és kiaknázták, és amikor a technológiák és a palaolaj-termelés gyorsan növekszik, tagadhatatlan, hogy a világ olajtermelésének jövője a Világóceán kontinentális talapzatán található – áll a Rosneft weboldalán közzétett nyilatkozatában. Az orosz talapzat a világ legnagyobb területével rendelkezik: több mint hatmillió km², és a Rosneft a legtöbb engedélyes az orosz kontinentális talapzatra – tette hozzá a vállalat.
Közzététel ideje: 2024. április 17.
