Mind az UV (ultraibolya), mind az EB (elektronsugaras) szárítás elektromágneses sugárzást használ, amely különbözik az IR (infravörös) hőkezeléstől. Bár az UV (ultraibolya) és az EB (elektronsugaras) hullámhossza eltérő, mindkettő kémiai rekombinációt indukálhat a tinta szenzibilizátoraiban, azaz nagy molekulatömegű térhálósodást, ami azonnali szárítást eredményez.
Ezzel szemben az IR-szárítás a tinta melegítésével működik, ami több hatást is eredményez:
● Kis mennyiségű oldószer vagy nedvesség elpárolgása,
● A tintaréteg lágyulása és fokozott folyása, ami lehetővé teszi a felszívódást és a száradást,
● Felületi oxidáció melegítés és levegővel való érintkezés következtében,
● Gyanták és nagy molekulatömegű olajok részleges kémiai kikeményítése hő hatására.
Ezáltal az IR-szárítás egy sokrétű és részleges szárítási folyamattá válik, nem pedig egyetlen, teljes szárítási folyamattá. Az oldószer alapú festékek ismét különböznek, mivel szárításuk 100%-ban az oldószer elpárologtatásával, légáramlás segítségével történik.
UV és EB kikeményedés közötti különbségek
Az UV-szárítás főként a behatolási mélységben különbözik az EB-szárítástól. Az UV-sugarak behatolása korlátozott; például egy 4–5 µm vastag festékréteg lassú, nagy energiájú UV-fénnyel történő szárítást igényel. Nem szárítható nagy sebességgel, például ofszetnyomtatásnál óránként 12 000–15 000 lap feldolgozásával. Ellenkező esetben a felület megköthet, miközben a belső réteg folyékony marad – mint egy nem kellően átsütött tojás –, ami a felület újraolvadását és összeragadását okozhatja.
Az UV-áthatolás a tinta színétől függően is nagyban változik. A bíbor és a cián tinták könnyen behatolnak, de a sárga és fekete tinták elnyelik az UV-sugárzás nagy részét, a fehér tinta pedig sok UV-sugarat visszaver. Ezért a nyomtatás során a színek rétegezésének sorrendje jelentősen befolyásolja az UV-száradást. Ha a magas UV-elnyelésű fekete vagy sárga tinták vannak felül, az alattuk lévő piros vagy kék tinták nem biztos, hogy megfelelően kötnek meg. Ezzel szemben, ha a piros vagy kék tintákat felül, a sárgát vagy feketét pedig alul helyezzük, akkor megnő a teljes szárítás valószínűsége. Ellenkező esetben minden egyes színréteg külön szárítást igényelhet.
Az EB-szárítás ezzel szemben nem mutat színfüggő különbségeket a szárítás során, és rendkívül erős behatolással rendelkezik. Behatolhat papírba, műanyagba és más hordozóanyagokba, sőt, a nyomat mindkét oldalát egyszerre is száríthatja.
Különleges szempontok
A fehér alátétfestékek különösen nehezen száríthatók UV-ben, mivel visszaverik az UV-fényt, de az EB-szárítást ez nem befolyásolja. Ez az EB egyik előnye az UV-vel szemben.
Az EB-keményítéshez azonban a felületnek oxigénmentes környezetben kell lennie a megfelelő kikeményedési hatékonyság eléréséhez. Az UV-vel ellentétben, amely levegőn is kikeményedhet, az EB-nek több mint tízszeresére kell növelnie a teljesítményt levegőn ahhoz, hogy hasonló eredményeket érjen el – ez egy rendkívül veszélyes művelet, amely szigorú biztonsági intézkedéseket igényel. A gyakorlati megoldás az, hogy a kikeményítőkamrát nitrogénnel töltik fel az oxigén eltávolítása és az interferencia minimalizálása érdekében, lehetővé téve a nagy hatékonyságú kikeményedést.
Valójában a félvezetőiparban az UV-képalkotást és -expozíciót gyakran nitrogénnel töltött, oxigénmentes kamrákban végzik ugyanezen okból.
Az EB-szárítás ezért csak vékony papírlapok vagy műanyag fóliák bevonatolási és nyomtatási alkalmazásokhoz alkalmas. Nem alkalmas mechanikus láncokkal és megfogókkal ellátott íves présekre. Az UV-szárítás ezzel szemben levegőn is végezhető, és praktikusabb, bár az oxigénmentes UV-szárítást manapság ritkán alkalmazzák nyomtatási vagy bevonatolási alkalmazásokban.
Közzététel ideje: 2025. szeptember 9.
