A szakértők most arra szólítanak fel, hogy a csomagolás esetében fokozottan összpontosítsanak az energiafogyasztásra és a fogyasztás előtti gyakorlatokra az eldobható hulladék csökkentése érdekében.
Az üvegházhatású gázok (ÜHG), amelyeket a magas fosszilis tüzelőanyag-felhasználás és a rossz hulladékgazdálkodási gyakorlatok okoznak, az afrikai bevonatipar két fő kihívása, ezért sürgős az innovatív fenntartható megoldások kidolgozása, amelyek nemcsak az iparág fenntarthatóságát védik, hanem minimális üzleti kiadást és magas bevételt biztosítanak a gyártóknak és az értéklánc szereplőinek.
A szakértők most arra szólítanak fel, hogy a csomagolás esetében nagyobb figyelmet kell fordítani az energiafogyasztásra és a fogyasztás előtti gyakorlatokra az eldobható hulladék csökkentése érdekében, ha a régió hatékonyan hozzá akar járulni a 2050-re kitűzött nettó nulla kibocsátáshoz, és ki akarja bővíteni a bevonóipar értékláncának körforgását.
Dél-Afrika
Dél-Afrikában a bevonatoló üzemek működésének nagyfokú fosszilis energiaforrásoktól való függése, valamint a jól szabályozott és végrehajtható hulladékkezelési eljárások hiánya arra kényszerítette az ország egyes bevonatoló vállalatait, hogy a tiszta energiaellátásba és a csomagolási megoldásokba fektessenek be, amelyeket mind a gyártók, mind a fogyasztók újra felhasználhatnak és újrahasznosíthatnak.
Például a Fokvárosban található Polyoak Packaging, egy környezetbarát merev műanyag csomagolóanyagok tervezésére és gyártására szakosodott vállalat élelmiszer-, ital- és ipari alkalmazásokhoz, azt állítja, hogy az éghajlatváltozás és a műanyagszennyezés, amelyek részben a feldolgozóiparnak, beleértve a bevonóipart is, tulajdoníthatók, a világ két „gonosz problémája”, amelyekre megoldások állnak rendelkezésre az innovatív bevonópiaci szereplők számára.
Cohn Gibb, a cég értékesítési vezetője 2024 júniusában Johannesburgban elmondta, hogy az energiaszektor az üvegházhatású gázok kibocsátásának több mint 75%-áért felelős, a globális energia pedig fosszilis tüzelőanyagokból származik. Dél-Afrikában a fosszilis tüzelőanyagok az ország teljes energiafelhasználásának akár 91%-át is kiteszik, szemben a globális 80%-kal, a szén pedig az országos áramellátást uralja.
„Dél-Afrika a 13. legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátó a világon, a G20-országok közül a legszén-dioxid-intenzívebb energiaszektorral” – mondja.
Gibb megjegyzi, hogy az Eskom, a dél-afrikai energiaszolgáltató vállalat, „a világ egyik vezető üvegházhatású gáztermelője, mivel több kén-dioxidot bocsát ki, mint az USA és Kína együttvéve”.
A magas kén-dioxid-kibocsátás következményekkel jár a dél-afrikai gyártási folyamatokra és rendszerekre nézve, ami szükségessé teszi a tiszta energiaforrások használatát.
A fosszilis tüzelőanyagokból származó kibocsátások csökkentésére és a saját működési költségek mérséklésére irányuló globális erőfeszítések támogatásának, valamint az Eskom költségei által okozott folyamatos terheléscsökkentés enyhítésének vágya a Polyoakot megújuló energiaforrások felé terelte, amelynek révén a vállalat évente közel 5,4 millió kWh-t termelne.
A termelt tiszta energia „évente 5610 tonna CO2-kibocsátástól kímélné meg a környezetet, amelynek elnyeléséhez évente 231 000 fára lenne szükség” – mondja Gibb.
Bár az új megújulóenergia-beruházás nem elegendő a Polyoak működésének támogatására, a vállalat időközben generátorokba fektetett be, hogy a terheléscsökkentés során is biztosítsa a zavartalan áramellátást az optimális termelési hatékonyság érdekében.
Gibb másutt azt állítja, hogy Dél-Afrika a világ egyik legrosszabb hulladékgazdálkodási gyakorlattal rendelkező országa, és a bevonatgyártók részéről innovatív csomagolási megoldásokra lenne szükség a nem újrafelhasználható és nem újrahasznosítható hulladék mennyiségének csökkentéséhez egy olyan országban, ahol a háztartások akár 35%-ában sincs semmilyen hulladékgyűjtési forma. A keletkezett hulladék nagy részét illegálisan lerakják és ártalmatlanítják olyan gyűjtőhelyeken, amelyek gyakran bővítik az informális településeket Gibb szerint.
Újrafelhasználható csomagolás
A legnagyobb hulladékgazdálkodási kihívást a műanyag- és bevonatcsomagoló cégek és beszállítók jelentik, akiknek lehetőségük van csökkenteni a környezeti terhelést a tartós, újrafelhasználható csomagolások révén, amelyek szükség esetén könnyen újrahasznosíthatók.
2023-ban a dél-afrikai Erdészeti és Halászati, valamint Környezetvédelmi Minisztérium kidolgozta az ország csomagolási irányelveit, amelyek a fémek, üveg, papír és műanyagok csomagolóanyag-áramainak négy kategóriáját fedik le.
A minisztérium szerint az irányelv célja, hogy „csökkentse a hulladéklerakókba kerülő csomagolások mennyiségét a terméktervezés javításával, a termelési gyakorlatok minőségének növelésével és a hulladékmegelőzés előmozdításával”.
„Ennek a csomagolási irányelvnek az egyik fő célja, hogy segítséget nyújtson a csomagolás minden formájának tervezőinek abban, hogy jobban megértsék tervezési döntéseik környezeti következményeit, ezáltal előmozdítva a jó környezetvédelmi gyakorlatokat a választási lehetőségek korlátozása nélkül” – mondta Creecy Barbara, a DFFE korábbi minisztere, akit azóta a közlekedési minisztériumhoz helyeztek át.
Gibb szerint a Polyoaknál a cég vezetősége a papírcsomagolás fejlesztését szorgalmazza, amely a „kartonok újrafelhasználására a fák megmentése érdekében” összpontosít. A Polyoak dobozai biztonsági okokból élelmiszeripari minőségű kartonból készülnek.
„Átlagosan 17 fa kell egy tonna szénlemez előállításához” – mondja Gibb.
„Kartonvisszavételi rendszerünk lehetővé teszi, hogy minden kartondoboz átlagosan ötször újra felhasználható legyen” – teszi hozzá, említve a 2021-es mérföldkövet, amikor 1600 tonna új kartondobozt vásároltunk, és azokat újrafelhasználtuk, így 6400 fát mentettünk meg.”
Gibb becslése szerint több mint egy év alatt a kartondobozok újrafelhasználása 108 800 fát ment meg, ami 10 év alatt egymillió fának felel meg.
A DFFE becslése szerint az elmúlt 10 évben több mint 12 millió tonna papírt és papírcsomagolást hasznosítottak újrahasznosítás céljából az országban, a kormány szerint a hasznosítható papír és csomagolóanyag több mint 71%-át gyűjtötték össze 2018-ban, ami 1285 millió tonnát jelent.
De a legnagyobb kihívás, amellyel Dél-Afrika szembesül, akárcsak sok afrikai országban, a műanyagok, különösen a műanyag pelletek vagy kockák szabályozatlan elhelyezésének növekedése.
„A műanyagiparnak meg kell akadályoznia, hogy a gyártó- és forgalmazó létesítményekből műanyag pelletek, pelyhek vagy porok kerüljenek a környezetbe” – mondta Gibb.
Jelenleg a Polyoak egy „kapd el a pelletet” kampányt futtat, amelynek célja, hogy megakadályozza a műanyag pelletek bejutását a dél-afrikai csapadékvíz-csatornákba.
„Sajnos a műanyag pelleteket sok hal és madár ízletes eledelének tekinti, miután átjutnak a csapadékvíz-elvezető csatornákon, ahol a folyóinkba kerülnek, lefelé haladva az óceánba, és végül a partjainkra sodródnak.”
A műanyag pelletek gumiabroncsporból származó mikroműanyagokból, valamint nejlon és poliészter ruházat mosásából és szárításából származó mikroszálakból származnak.
A mikroműanyagok legalább 87%-át útburkolati jelek (7%), mikroszálak (35%), városi por (24%), gumiabroncsok (28%) és útpadkák (0,3%) formájában értékesítették.
A helyzet valószínűleg továbbra is fennáll, mivel a DFFE szerint Dél-Afrikában „nincsenek nagyszabású fogyasztói hulladékkezelési programok a biológiailag lebomló és komposztálható csomagolások szétválasztására és feldolgozására”.
„Ennek következtében ezek az anyagok nem rendelkeznek belső értékkel a hivatalos vagy informális hulladékgyűjtők számára, így a termékek valószínűleg a környezetben maradnak, vagy legjobb esetben a hulladéklerakóban kötnek ki” – mondta a DFFE.
Ez annak ellenére van így, hogy létezik a Fogyasztóvédelmi Törvény 29. és 41. szakasza, valamint a 2008. évi Szabványügyi Törvény 27. §-ának (1) és {2) bekezdése, amelyek tiltják a termékek összetevőire vagy teljesítményjellemzőire vonatkozó hamis, félrevezető vagy megtévesztő állításokat, valamint azt, hogy a vállalkozások hamisan állítsák vagy olyan módon működjenek, amely valószínűleg „azt a benyomást kelti, hogy a termékek megfelelnek egy dél-afrikai nemzeti szabványnak vagy a SABS egyéb kiadványainak”.
Rövid és középtávon a DFFE arra ösztönzi a vállalatokat, hogy csökkentsék termékeik és szolgáltatásaik környezeti hatását teljes életciklusuk során, „mivel az éghajlatváltozás és a fenntarthatóság napjaink legnagyobb kihívásai a társadalom számára, ez kiemelkedő fontosságú.”
Közzététel ideje: 2024. augusztus 22.
