Az UV és EB kikeményedés jellemzően elektronsugár (EB), ultraibolya (UV) vagy látható fény használatát jelenti monomerek és oligomerek kombinációjának polimerizálására egy hordozóra. Az UV és EB anyag tinta, bevonat, ragasztó vagy más termék formájában is elkészíthető. Az eljárást sugárzásos kikeményítésnek vagy radcure-nak is nevezik, mivel az UV és az EB sugárzó energiaforrások. Az UV vagy látható fény kikeményedésének energiaforrásai jellemzően közepes nyomású higanylámpák, impulzusos xenonlámpák, LED-ek vagy lézerek. Az EB – ellentétben a fény fotonjaival, amelyek általában főként az anyagok felületén nyelődnek el – képes áthatolni az anyagon.
Három meggyőző ok az UV és EB technológiára való átállásra
Energiamegtakarítás és fokozott termelékenység: Mivel a legtöbb rendszer oldószermentes és kevesebb mint egy másodperces expozíciót igényel, a termelékenységnövekedés óriási lehet a hagyományos bevonási technikákhoz képest. Az 1000 láb/perc hálósebesség gyakori, és a termék azonnal készen áll a tesztelésre és a szállításra.
Érzékeny felületekre alkalmas: A legtöbb rendszer nem tartalmaz vizet vagy oldószert. Ezenkívül az eljárás teljes mértékben szabályozza a kikeményedési hőmérsékletet, így ideális hőérzékeny felületeken való alkalmazásra.
Környezet- és felhasználóbarát: A készítmények jellemzően oldószermentesek, így a kibocsátás és a gyúlékonyság nem jelent problémát. A fényre kötő rendszerek szinte minden alkalmazási technikával kompatibilisek, és minimális helyet igényelnek. Az UV-lámpák általában a meglévő gyártósorokra telepíthetők.
UV és EB fényre kötő kompozíciók
A monomerek a legegyszerűbb építőelemek, amelyekből a szintetikus szerves anyagok készülnek. Egy egyszerű monomer, amely kőolajtermékekből származik, az etilén. A képlete: H2C=CH2. A szénatomok közötti „=” szimbólum egy reaktív helyet, vagy ahogy a vegyészek nevezik, „kettős kötést” vagy telítetlenséget jelöl. Az ilyen helyek képesek reakcióba lépni, és nagyobb kémiai anyagokat, úgynevezett oligomereket és polimereket képezni.
A polimer ugyanazon monomer számos (azaz poli-) ismétlődő egységének csoportja. Az oligomer kifejezés egy speciális kifejezés, amely azokat a polimereket jelöli, amelyek gyakran tovább reagáltathatók nagyszámú polimer kombinációjává. Az oligomerek és monomerek telítetlen helyei önmagukban nem mennek át reakción vagy térhálósodáson.
Elektronsugaras kikeményedés esetén a nagy energiájú elektronok közvetlenül kölcsönhatásba lépnek a telítetlen hely atomjaival, így egy nagyon reaktív molekulát hoznak létre. Ha UV vagy látható fényt használnak energiaforrásként, fotoiniciátort adnak a keverékhez. A fotoiniciátor fény hatására szabad gyököket vagy olyan reakciókat generál, amelyek megindítják a telítetlen helyek közötti térhálósodást. Az UV és Ude összetevői
Oligomerek: A sugárzó energiával térhálósított bevonatok, tinta, ragasztók vagy kötőanyagok általános tulajdonságait elsősorban a készítményben használt oligomerek határozzák meg. Az oligomerek mérsékelten kis molekulatömegű polimerek, amelyek többsége különböző szerkezetek akrilezésén alapul. Az akrilezés telítetlenséget vagy „C=C” csoportot kölcsönöz az oligomer végeihez.
Monomerek: A monomereket elsősorban hígítószerként használják a kikeményítetlen anyag viszkozitásának csökkentésére, hogy megkönnyítsék a felvitelt. Lehetnek monofunkciósak, csak egy reaktív csoportot vagy telítetlen helyet tartalmazhatnak, vagy multifunkcionálisak. Ez a telítetlenség lehetővé teszi számukra, hogy reakcióba lépjenek és beépüljenek a kikeményedett vagy kész anyagba, ahelyett, hogy elillannának a légkörbe, ahogy az a hagyományos bevonatok esetében megszokott. A multifunkcionális monomerek, mivel két vagy több reaktív helyet tartalmaznak, kötéseket képeznek az oligomer molekulák és a készítményben lévő más monomerek között.
Fotoiniciátorok: Ez az összetevő elnyeli a fényt, és felelős a szabad gyökök vagy reakciók képződéséért. A szabad gyökök vagy reakciók nagy energiájú részecskék, amelyek térhálósodást indukálnak a monomerek, oligomerek és polimerek telítetlen helyei között. Az elektronsugaras kikeményedési rendszerekhez nincs szükség fotoiniciátorokra, mivel az elektronok képesek térhálósodást kezdeményezni.
Adalékanyagok: A leggyakoribb stabilizátorok a stabilizátorok, amelyek megakadályozzák a gélesedést tárolás közben és a kevés fénynek való kitettség miatti idő előtti kikeményedést. További adalékanyagok például a színpigmentek, festékek, habzásgátlók, tapadásfokozók, simítószerek, nedvesítőszerek és csúszást elősegítő anyagok.
Közzététel ideje: 2025. január 1.
